Dundi Angyal

Duci vagyok és élvezem

Kedves Olvasó!

Vigyázat! Nagyon személyes vizekre evezek ma! 🙂 Ma nem adok fogyitippet, sem plus size divattippet. Csak megosztom veled, miért is jó ducinak lenni?

A tavasz megérkezése sokakat arra sarkallt, hogy fogyókúrába kezdjenek. Engem is. És komolyan gondolom. De az alábbi sorok már régóta értek bennem. Mert igen, szeretek duci lenni!

Miért? Mindenhonnan, a tévéből, az internetről folyamatosan az jön le, hogy így a kövér ember, meg úgy a kövér ember… hogy magas vérnyomás, meg cukorbetegség, meg blabla. De volt már olyan, hogy a tévében igazat mondtak? Nem. Volt már rá példa, hogy az orvosok nem azért álltak egyik, vagy másik oldal mellé, mert nem kaptak érte pénzt? Nem. Ez az egész kövérellenesség mesterségesen van generálva: kell a pénz a fogyasztószerek gyártóinak, az ilyen-olyan diéták mintaboltjainak, a fittnesskluboknak.

Mielőtt még bárki megkövezne: én rendkívül jó dolognak tartom az egészséges életmód követését (pl. a cukrok elhagyását, a fehér liszt más fajtával való helyettesítését, a mozgást – aminek nem feltétlenül kell ugra-bugrának lennie), de ez az emberekre rákényszerített szépségideálnak való megfelelési kényszert nagyon durvának tartom.

Nemcsak az a baj, hogy ez csak üzlet, és nem az emberrel foglalkoznak… Hanem az is, hogy aki megpróbál ellenállni és elfogadni magát, azt pedig kikiáltják igénytelennek.

_DS35642

Pedig a duci nők igenis sokkal, de sokkal jobban tudnak kinézni. Én például a hétköznapokon is próbálok igényesen, nőiesen és persze picit kihívóan felöltözni. És bár régebben utáltam, ma már élvezem, hogy megnéznek az utcán. És nem azt látom az emberek szemében, hogy nézd már, milyen dagadt ez a nő. Hanem azt, hogy: “Fú, jól néz ki! Ja, tényleg nem sovány, és?”

Kb. 5 évvel ezelőtt egy fogyigyógyszer reklámarca lettem (nem én akartam az lenni, a szebb napokat látott iwiwen találtak rám a marketingesek). Tetszett a dolog, de én kikötöttem, hogy nem vagyok hajlandó beszedni a gyógyszert, inkább más módon fogyok. Nem bántam meg, mert rengeteg mellékhatása volt. 🙁

Aztán utána bántott a dolog (most akkor tényleg kövér vagyok és le kéne fogynom?), ezért elgondolkodtam. Egy “természetes” testsúlycsökkentővel próbálkoztam. Fogytam kb. 3 kilót. DE: epekövem lett tőle, úgy, hogy szinte azonnal meg kellett műteni. 🙁

Volt már olyan fogyásom is, ami csakis csokifogyasztással történt. Ez furcsa történet. Ösztöndíjjal külföldön töltöttem egy szemesztert. És nagyon honvágyam volt. Magányos voltam és depis. Ezért folyamatosan csokit tömtem magamba. Meg is lett az eredménye: 15 kilót dobtam le. 🙂 Igen, FOGYTAM A CSOKITÓL!

Most kb. a fénykoromhoz képest (amikor még a statisztikailag ideálishoz közelítő súllyal rendelkeztem) a duplája a testsúlyom. De jól érzem magam a bőrömben. Szépnek látom magam. Elfogadom a pluszkilóimat. Mert én így vagyok teljes.

Lehet, hogy nekem azért könnyebb elfogadnom magam, mert gyermekkoromban sem voltam egy nádszál karcsú lányka. Aki régen sovány volt, biztos nehezebben tudja szépnek látni magát a szükséges plusszal!

Miért szeretek duci lenni?

– mert sosem olvadok bele a tömegbe;

– mert mindig egyedi rucikban járhatok;

– mert szép a dekoltázsom;

– mert kerek a fenekem;

– mert a bőröm tovább lesz feszes, kevésbé ráncosodom;

– mert a legtöbbször pozitív vagyok;

– mert van tekintélyem;

– mert saját magam lehetek;

– mert van önbizalmam;

– mert szeretek nevetni…

És te? Miért szereted magad?

A cikkel nem az egészség, egészséges életmód ellen szerettem volna felszólalni. És nem is azért, hogy ne sportolj. Mert ezek mind szükségesek a kiegyensúlyozott élethez. Én csupán azt szerettem volna elmondani, hogy mennyire bántó és sértő, ha valakit lekövéreztek, leduciztok! És az is, ha az erre épülő iparág tárgyként kezel bennünket, meg egy pengős malacként 😉

Mert mi, ducik elégedettek vagyunk magukkal. Igyekszünk mindig vidámak lenni. A társaság lelkei vagyunk, mindig megvédjük az elesetteket, igyekszünk a konfliktusokat elsimítani. Igaz?

Nekünk duciknak, nem elég, hogy meg kell küzdenünk magunkkal (mint minden fejlődő embernek), de a buta és rosszindulatú emberek nem túl kedves észosztásával is! Ezért arra kérek mindenkit: Szeressétek a ducikat! 🙂 Ducik! Ti pedig élvezzétek, hogy szeretnek bennünket! 🙂

Puszi: Melinda

Ui.: Várom a véleményed! Ugye folytatjuk az életmódváltást együtt? 🙂

Kövess a FACEBOOK-on is!

Ha tetszik a cikk, oszd meg mással is! Ha van kedved, kövess a Facebook-on is!

Dundi Angyal

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. cvitamin says:

    Aranyosan írtad le a duciság előnyeit és örömeit. Én is így éreztem évekig, mígnem kiderült, hogy cukorbeteg lettem. Orvosi utasításra kellett lefogynom. Sikerült kordába tartani a betegségemet és azóta 22 kilóval vagyok könnyebb. Így is jól érzem magam, nem változott az önbecsülésem, a jókedvem. Talán annyival jobb a közérzetem, hogy könnyebben sportolok, gyorsabban szedem a lábaimat a lépcsőkön és több számmal kisebb lett a ruhaméretem.
    Szép napot a duciknak!!!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!